Eme különleges bonbon ötlete még a nyáron pattant ki a fejemből, mikor épp Cuccidatit, az olasz karácsonyi fügés-linzer kekszet készítettem a Kifőztük Karácsony számára. Amikor elkészült a fügés-mézes-mandulás-diós-fahéjas töltelék akkor eldöntöttem, hogy ebből bizony paleo desszertet fogok varázsolni karácsonyra, vagyis kilőttem a linzertésztát és meghagytam az édes, ragacsos tölteléket, nagyon csekély változtatásokkal. És habár a Cuccidati adta az ötletet, mégis ez egy olyan desszert, mely a lelki szemeim előtt, régen, a titokzatos keleten, a háremek virágkorában, a háremlányok palotáiban járhatott körbe-körbe arany tálcákon, miközben azok a csábító hastánctól való kimerültségükben csipegették folytonosan...
Egyébként ez a nagyszerű bonbon Diához vándorolt a GBT Angyalka keretén belül, akivel tegnap találkoztam és egy nagyon kellemes, beszélgetős órát töltöttem el vele, és akitől pedig egy nagy doboz fantasztikusan finom és illatos mézeskalácsot kaptam annak a különleges fűszerkeverékével együtt. Nagyon klassz a blogja, menjetek, nézzétek meg!
A bonbonhoz még csak annyit, hogy az elkészítéséhez csak egy aprítógépre van szükség, mint eszköz, megéri pihentetni 8 órán át (vagyis egy éjszakán át), és kiváló karácsonyi ajándék vagy éppenséggel szilveszteri falatka válik belőle. Édes pezsgő mellé tökéletes!!!
Boldog új évet kívánok mindenkinek és nagyon jó bulizást!