Manapság mindenki a mobilját nyomkodja, ha az éppen nem a fülére van tapasztva. Várakozás közben, az autóban, sétálva... Nem túl szerencsés, hiszen mindannyian tudjuk, milyen irtó nagy balesetek kerekedhetnek belőle. Sajnos a múlt héten én is megtapasztaltam, mennyire veszélyes lehet egy ártatlannak tűnő viber üzenet "gyors" olvasása, miközben épp igyekszek valahova. Nem vettem észre a lépcsőt, és eltörtem a lábam ujját. Szerencsétlenül léphettem nagyon, irtóra fájt, rögtön tudtam, amit később a röntgen megerősített: eltört. De persze a lábujjat, még ha a legnagyobb is, és így jelentős hangsúly és teher van rajta, nem gipszelik. Igy marad a mankó és a férjemre utaltság. S mindez persze akkor történik, amikor a leggyönyörűbb tavaszi időt tapasztalhatjuk meg! Megtanultam a leckét.
Ezt a receptet már rég szerettem volna felrakni, azonban egyéb ügyek távol tartottak a géptől (mint például, hogy fél lábon szökellve nehéz laptopot cipelni az ágyig), de ami nem késik...
Nem volt itthon hús, így hát gondoltam nem esek pánikba, és a kissé már unott padlizsánt felturbózom egy kis indiai fűszerkeverékkel és krémesre főzöm. Az indiai konyha hihetetlenül változatos, és rengeteg egymáshoz hasonló hozzávalójú és ízvilágú ételük van, teljesen más néven.
Katarban élve imádtam, hogy mivel az arabok is imádják az indiai konyhát, minden sarkon volt egy igazán jó étterem vagy étkezde, és mindenhol fantasztikusan főztek. Miután nagy nehezen rávettem férjem, hogy jöjjön el velem egyszer, onanntól nem volt visszaút, ő is szerelembe esett a lencse levesükkel, szaftos és színes byrjániukkal, és persze ő mindenféle roppanós naant evett hozzá, aminek az illatától rendszerint majd elaléltam. Hazatérve elhatároztam, hogy megpróbálom újra alkotni a kedvenceinket. Számomra nincs jobb, mint az arab és indiai konyha, mindig is a szívem csücske marad.
