Paleos sikersztori: Zsuzsi

Kedves Olvasók!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, milyen sokan megírtátok a siker történeteteket. Továbbra is várom őket, melyeket az engedélyetekkel felrakok a blogra. Reméljük, hogy sokak számára inspirációul tudtok szolgálni, és ezzel segíthetünk az elindulásban!

Íme az első történet, Zsuzsi tollából.

_________________________________________________________________

Kedves Panna!

2012 júniusában kezdtem paleózni egyik napról a másikra. Mindig is követtem az éppen aktuális divatétrendet meg diétát, de valahogy a siker, a gyógyulás és persze a fogyás mindig elmaradt. Kilók jöttek és mentek, ahogy a különböző szelek fújtak. Aztán a kedvesem elküldte Szendi Gábor egyik könyvét pdf formátumban – megjegyzem, teljesen véletlenül és minden szándék nélkül mondván, ő is kapta –, ami sajnos vagy szerencsére a harmincadik oldaltól olvashatatlan volt. Sebaj, még abban az órában megvettem a könyvet a sarki boltban és folytattam az okosodást. Ahogy olvastam, rögtön tudtam, hogy megvan a megoldás. És sajnos az is világos lett, hogy mekkora kárt tettem magamban az évek alatt az „egészséges”  gabonával, tejtermékekkel, szójatejjel stb.

Végre valaki megmondta, hogy miért vannak pajzsmirigy problémáim (15 évvel ezelőtt hideggöbbel operáltak, azóta gyógyszert szedek), hogy miért vagyok kórosan vashiányos és, hogy miért nem tudok lefogyni! Végre választ kaptam minden problémámra egyetlen kiscsirkés könyvből!

Azonnal leálltam a gabonáról, a tejről, a hüvelyesekről és a cukorról. Nem volt nehéz váltani és változtatni, mert korábban is váltottam már nézeteket fejben és szokásokat a konyhában. Most a különbség annyi volt, hogy tudtam: idő és elszántság kérdése, és le fog olvadni az a 8-10 kiló, amivel 15 éve küzdök;  idő kérdése, és nem leszek vashiányos többet;  idő kérdése, és többet nem leszek a pajzsmirigy-ambulancia vendége.

9 paleós hónap telt el…

Nem voltam magamhoz szigorú egyáltalán, mert bizony a csokoládé még mindig megkísért és bizony fogyasztok is belőle, ha épp olyan kedvem van. Többször eszem aszaltgyümölcsöt mint heti egy alkalom, mert nagyon jól esik a kényeztetés. Sajtot és bort (sőt, pezsgőt) is szoktam fogyasztani, mert imádom az érzést, amivel együtt jár. Nyáron bizony fagylaltot is ettem a többiekkel, ki nem hagytam volna. Az egyetlen és a legfontosabb, amiben nem vétkezem, az a gabona. Soha többet glutén!

A változások: Leolvadt rólam 5 kiló szép lassan, egy mérettel kisebb vállfákra vadászom már. Nem hullik a hajam és újra dús és göndör; ragyogó lett az arcbőröm, szinte megfiatalodott. A menszezemhez órát lehetne állítani. Észre sem vettem, csak teljesen véletlenül, hogy az övsömöröm és az ekcémám elmúlt – egyszer csak azt vettem észre, hogy “jé, nem viszket.. de akkor hol van.. hát sehol... mert elmúlt”. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ajakherpeszem, de az biztos, hogy még a paleo éra előtt. És a legfontosabb, hogy a vérvétel alapján a vasértékem a normál tartományba került, és a TSH-szint is a normál értékeken belül mozog gyógyszerek nélkül.

A fizikai változásokon kívül még két dolgot említenék meg.

Az egyik, hogy fantasztikus kapcsolatba kerültem az ételekkel. Megtanultam szeretni az ételt. És megtanultam örömmel, lelkifurdalás nélkül étkezni.

A másik pedig, hogy nagyon boldog vagyok nagyon sokszor. Öröm lett az élet. Öröm lett az étel és az étkezés. Öröm a szex és öröm nőnek lenni. Egyszerűen megváltoztam, és emiatt megváltozott az egész világ köröttem.

Imádok paleós lenni!

Zsuzsi, 44 éves