hétfő, október 24, 2011

Láttad? Nyomtatóbarát lettem!

Kedves Olvasóim!

Nemrég változtattam kicsit a blog designján, és sajnos valahogy a folyamatban elveszett a nyomtató ikonom a receptek alól. Észrevettem és orvosolam a hibát. Most már ismét nyomtatóbarát vagyok!

Hol van és miért jó ez Nektek?
Minden receptem legalján van egy szürke sáv, ahol közösségi és megosztási ikonokat láthattok, mint twitter, facebook, yahoo, emailes megosztás és stb. A legelső ikon, egy zöld nagy nyomtató ikon jelzi mostantól azonban, hogy a receptet, vagy akár az egész bejegyzésemet kinyomtathatjátok!

Nem csak nyomtatni lehet vele, hanem akár Pdf-ként menteni a gépetekre, vagy akár emailben megosztani. El lehet tűnteni a fotókat, ha nem kellenek, lehet változtatni a betűk méretén, kitörölhettek mondatokat vagy egész bejegyzéseket. Saját igényetek szerint alakíthatjátok, menthetitek, küldhetitek vagy nyomtathatjátok.
Klassz, ugye? :)


További jó böngészést kívánok,

Hétköznapi munkaebéd: színkavalkád a szürkeségben (paleo)




Nos, tisztában vagyok vele, hogy ez az egyik legprimitívebb recept, amit posztolhatok (receptnek mondható egyáltalán?), de 
1) szeretném bemutatni a hétköznapi paleo ebédeinket a blogon,
2) és tudom, hogy sokaknak vagy csak a réparágcsálás vagy csak a pacalpörkölt jut eszükbe a paleoról, és ezt szeretném ezt megcáfolni,
3) nem bírtam kihagyni, hogy ne posztoljam ezt a gyönyörű színes salátát.
Habár ez saláta, mégis a színessége teszi nagyszerűvé. És akármilyen egyszerű is, nagyon finom íze van. 


Húsos tavaszi saláta
1 főre

1,5 csirkemell
1 kaliforniai paprika
1 maréknyi koktélparadicsom 
1 csipet oregánó 
1 csipet bazsalikom
1 csipet só
1 ek olíva olaj
3 maroknyi vegyes salátalevél 
4 csík érett, kemény cheddar sajt

A húst felkockázzuk, az olajon a fűszerekkel közepes lángon fedő alatt megsütjük. A salátalevelekbe beletépünk, a paprikát, paradicsomot és cheddart felkockázzuk és mindent összekeverünk. 
Kész a gyors és finom munka-ebéd. 

Tipp: aki szereti a dresszinget a salikra, mint én is, azoknak ehhez ezt ajánlom: 1 tk citromlé, 1ek olíva olaj, csipet só, oregánó. 

péntek, október 21, 2011

Skóciából jöttem, mesterségem címere: food blogger

A 2000 km-es lépés


Óriási lépést tettünk meg Párommal nemrég (vagyis Ő már régebben), méghozzá egy 2000 km-es lépést: Skóciába költöztünk. Páromat ide szólította az egyetemre a karriere, én pedig boldogan követtem Őt erre a gyönyörű helyre. Papír szerint egy évre, a többit majd a sors eldönti.

Ezúton osztom meg Veletek az elmúlt időszakban készült képek zömét, remélem örömötök lelitek bennük!

Várrom, East Sands

Világ életemben az volt minden vágyam, hogy 1) meleg helyre költözzek, 2) tengerpartra költözzek. Nos, ebből az egyiket már pipálhatom is vidáman, ugyanis Skóciában egy kis félszigeten élünk, amelynek (mivel félsziget) két különlegesen gyönyörű partszakasza is van, melyek neve az egyszerűség kedvérét East Sands (Keleti homok) és West Sands (Nyugati homok). Olyan közel lakunk a tengerhez, hogy szó szerint le tudok gyalogolni hozzá. Nekem ez óriási élmény.
Egyetemi környék
A város maga gyönyörű. Amolyan északi romantikával van felvértezve. Macskaköves utcák mindenhol, szürke és néhol színes köves épületek, melyeket gazdagon díszítenek virágokkal az ablakokban, felfutó növényekkel vagy buja kertekkel (a kertvárosokban). A fű mindenhol már-már valótlanul zöld (avagy "photoshop zöld"), köszönhetően a nagyon magas páratartalomnak, éppen ezért a város összhatása nem szürke, nem zord, nem rideg, hanem romantikus. Ehhez a hangulathoz hozzáad egy lapáttal még, hogy az utcákat róvó (főként) fiatalok vastag sálak mögé bújva szorongatják a (legtöbbször Starbucksos) kávés poharakat. A hangulatot továbbá feldobják még a mindenhol ugrabugráló kis vadnyuszik is (igen!). 

Út a nyugati parti kikötőzöz: East Sands
St Andews, ahova költöztünk, egyébként egy egyetemi- és golf város egyben. Ez az egyik leghíresebb golfozó hely Nagy-Britanniában, az egyeteme (University of St Andrews) pedig már 600 éves múltra tekint vissza, és a legpatinásabbak között van itt a Brit-szigeteken. (Ezen túl William herceg és Kate Middleton is itt jöttek össze az egyetemi éveik alatt, van is egy kávézó, ahová ki van írva az ablakba, hogy "Will and Kate met here for coffee" vagyis Will és Kate jártak kávézni.) Ettől eltekintve pedig maga a város kicsi területű és kevés lélekszámú. Látszatra úgy tűnhet, hogy a lakosság 90%-a egyetemistákból áll, de a valóságban ők inkább a 40%-át fedik a mindössze 17 ezer fős városnak. Ez fiatalos, lendületes hangulatot ad az amúgy álmos kis halászvárosnak. 
Várrom-várrom hátán
Igaz, hogy kicsi a város, mindössze három hosszú főutcája van, ami a teljes központ is egyben, azonban itt minden megtalálható, nem szenvedünk hiányt semmiben. Ha pedig az emberre rájönne a vásárlási vagy nyüzsgése láz (rám egyik sem jellemző annyira), átugrik a 20 percre lévő Dundeeba, ahova egyébként egy olyan hosszú hídon visz át az út a tenger fölött, amilyet még soha nem láttam szabad szemmel, és ami elsőre rámhozta a frászt. :) 

Sirályok mindenhol
Gasztro blogger szemmel pedig, meg kell mondjam, hogy eleinte csak tátottam a számat. Egymást érik a gourmet boltok, ilyen olasz sonka, olyan pesto, aszalt paradicsom, száz féle olívabogyó, helyi bárány- és marha húsok, óriási méretű lazac szeletek, friss királyrákok, gyönyörűbbnél-gyönyörűbb friss húsok és tengeri herkentyűk minden mennyiségben. A másik a sajt. Annyi féle sajt van, hogy csak ámulok. Rengeteg bolt van csak sajtra szakosodva és van, amelyik rendszeres kóstoló estet tart borkóstolóval egybekötve. Bár a bor tekintetében kicsit nacionalista vagyok - vagy magyar, vagy semmilyen. :) Mindenesetre zárt látókörű, de majd bővítjük. Ami még nagyon tetszik, hogy az éghajlati és domborzati adottságnak köszönhetően, még mindig van friss málna, szeder, eper és áfonya, amely mind helyi és nagyon finom. 
Több külön bolt van, amely az aszalt gyümölcsökre és magvakra és egyéb alternatív ételekre van szakosodva, mint pl. glutén-mentes, tej-mentes, vegán és egyéb hozzávalók vagy kész ételek. Ami még feltűnt, hogy legalábbis itt, nagyon rámennek az organikus és minden mentesség kihangsúlyozására. Hál Istennek könnyű vásárolni a boltokban, mert mindenen jól láthatóan és érthetően fel van tűntetve, hogy mitől mentes avagy mi van benne. Szóval gasztronómia terén abszolút tobzódok. 
Lakóházak, St Andrews
Konyhai téren kisebb hendikeppel indítotok azonban, amely lehet néhány olvasómnak majd örömet okoz, ugyanis nincs aprító gépem. Egyelőre nem tervezem a beszerzését, úgyhogy a blogon ezentúl következő dolgok (1-2 kivétellel) mind aprító nélkül is elkészíthetőek lesznek. Bár annyi előnyöm viszont van, hogy itt könnyen hozzájutok a mandula-, kesu- és törökmogyoró vajhoz. Üvegestől árulják, organikus és natúr. Ilyen téren meg van mentve a haza. Habár mandula őrleményem még nem lesz egy ideig, elérhetőek itt különféle őrölt magkeverékek, szintén a gluténmentes táplálkozás jegyében, ami szerintem nagyon klassz.

Központ, St Andrews
A másik handicap, az pedig az, hogy minden fotós eszközömet otthon hagytam, kivéve a fényképezőgépet és a két kedvenc anyagomat. A két nagy zsák ruhaanyag és az óriási kartonlapok nehezen fértek volna be az egyetlen-egy bőröndbe, amivel kiköltöztem. Ezért elképzelhető, hogy kevésbé lesznek beállított fotóim, de majd igyekszem. Kárpótol viszont a fény, ami olyan mennyiségben van jelen, mint eddig az elmúlt hat évemben soha: óriási ablakaink vannak, szép natúr falak, úgyhogy a fényt és hátteret a fotókhoz kipipálhatom. Apropó, mögöttünk óriási mezőgazdasági terület fekszik ameddig a szem ellát, ezért bámikor kinézek a konyhaablakon, valahogy mindig olyan érzésem van, mint egy 40-es évekbeli country filmben lennék. Ráadásul az elmúlt időszakban egy szép nagy traktor is rendszeres vendége volt a hátsó területnek, a távoli háttérben pedig rendszersen tehenek legelnek. Ez a másik dolog, ami tetszik: itt nem áll gazban semmilyen terület. Minden gyönyörűen gondozva van. A mezőgazdasági területek is habtákban állnak, se egy szál gyom, sem pedig sártenger. Általában meg bármerre nézünk ott vagy juhok, vagy tehenek legelnek, amelyek szépek, tiszták. Szóval nem olyan világvégi a hangulat a vidéken sem. :)

Manóház bejárata
Nagyon tetszenek a városban a házak. Nagyon érdekes, hogy elég alacsonyan fekszenek az ablakok és néhol igencsak kicsik az ajtók. Néha kicsit Gyűrűk ura hangulatom van, mintha hobbit-falván járnék...
Manóházak bejárata

St Andrews látképe az East Sandsről
A fenti kép jobb oldalán egy sártenger található, ami azért lehetséges, mert a fotózás idején épp apály volt. Dagály idején ott az Északi-tenger vad hullámai nyaldossák a sziklákat. Előszeretettel járnak ide ki a kikötőbe a fiatalok romantikus sétákra, és én is elég sokat jártam itt az elmúlt időszakban. Amíg volt annyira jó idő, hogy nem kellett a kabát és a szél sem vitte le a fejem, jópárszor ültem itt a köveken és néztem a tengert, meg a sirályokat, akik egyébként nagyon extrémen közel repülnek hozzám mindig. :)

St Andrews

Itt minden régi

Naplemente Kőországban
A fenti képhez annyit tennék hozzá, hogy mikor még a diplomámat írtam a XIX. század végi gótikus angol irodalomból, a két könyvalanyom a "Dr. Jekyll és Mr. Hide" (Robert Louis Stevenson) és a "Dorian Gray arcképe" (Oscar Wild) volt, s miközben újra és újra olvastam őket elemezve minden mondatot és szót, folyamatosan ilyen kép volt a helyszín, ahol a fejemben forgattam a történetüket. Érdekes így fotón viszont látni. Teljes véletlenből ráadásul. Még érdekesebb elsétálni ezeken az utcákon este. Alaptalanul is deja vum van. :)
Szürke város színes ajtókkal
Habár szürkék a kövek és a falak, nagyon vidám és érdekes, hogy az ajtók színesek majdnem minden háznál. Sárga, kék, zöld, élénk, de a kövekkel harmonizáló színek. Vicces és újdonság még továbbá, hogy sok háznak nem házszáma van, hanem saját neve. Rá van írva az ajróra vagy az fölé, hogy tegyük fel "black cats".

Homokos tengerpart a golfpáylán túl: West Sands
Azt hiszem mindent elmeséltem, ami lényeges... ha van kérdés, nyugodtan tegyétek fel. :)

vasárnap, október 16, 2011

Vitafórum: A VAJ. Paleo vagy sem?

Kedves Olvasóim!

Egy vitafórumra invitálnálak Benneteket, itt és most a blogomon! 
Arra keresem a választ, hogy a vaj vajon paleo-e vagy sem? 
Azzal a szándékkal indítom ezt a bejegyzést, mert kíváncsi vagyok paleosok és nem paleosok véleményére is, hogy mit gondolnak a vajról és a vaj használatáról a paleo étrendben. 

A vaj a paleo étrendben elméletileg nem számít "kósernek". 
Nézzük meg miért: 
Elméletileg azért, mert ugye minden, ami a tejből készül feltételezhetően tartalmaz tejfehérjét és laktózt. Éppen ezért használunk sokféle vaj alternatívát (pl. kókuszolaj). 

Az én személyes véleményem:
Úgy esett a rémeset, hogy kifogytunk kókuszolajból és jelenleg nincs lehetőségem venni. Nem állt meg a világ, bementem hát a boltba és vettem organikus vajat . Figyelmesen elkezdtem tanulmányozni a vaj papírján lévő adatokat, melyek a következőt mondták nekem:

100 g vajban:
Fehérje: 0.5g
Szénhidrág: 0.0g
amiből cukor: 0.0 g
Zsír: 81.7g
Rost: 0.0g

Mi is az, amit mi palosok nem szeretünk a tejtermékekben? A kazeint és a laktózt.

Mi a KAZEIN?
-> válasz: tejfehérje (itt bővebben) (kulcsszó:fehérje!). Amint a fenti listából láthatjuk, 100 g vajban mindössze fél gramm tejfehérje van, amely úgy érzem igencsak elhanyagolható, hiszen ki eszik meg egyszerre 100g vajat? Ha pl. süteményt sütünk belőle, akkor mondjuk egy 10 nagy szeletes sütit, amiből megeszünk tegyük fel kettőt (mert torkosak vagyunk és egyébként is nagyon finom lett), akkor 0.1 g tejfehérjét viszünk be. 

Mi a LAKTÓZ?
-> válasz: tejcukor (itt bővebben) (kulcsszó:cukor, tehát:) = szénhidrát. A fenti ábrából pedig látjuk, hogy 0.0 g szénhidrát van benne, amiből a cukor 0.0 g, tehát mondhatjuk, hogy nincs benne egyáltalán laktóz, vagy legalábbis kevesebb, mint 100mg, ami szintén elhanyagolható mennyiség - szerintem.

Tanulság: Frissítve: 2013. 01. 16
A beérkező tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy a vajra való érzékenység (80%-os, igazi, "teavaj" esetében) a kazein és/vagy laktóz érzékenység mértékétől függően változik. Miután a paleoban megengedettek a kemény sajtok, amelyek ugyanúgy tartalmaznak minimális kazeint és laktózt, nem értem miért lett a vaj kiközösítve. 

Nektek mi a véleményetek? Szeressük vagy ne szeressük a vajat?
Várom a véleményeket!



kedd, október 11, 2011

Kifőztük JÁTÉK a Maronival!


A Kifőztüknél dúskálunk a játékokban, ezúttal a Maronival karöltve!

Ezúttal egy kérdezz-felelek játék keretén belül, melynek menetéről és a szuper nyereményről a képre kattintva olvashatsz többet!

Katt, játsz velünk és nyerj!


Megjelent a Kifőztük októberi száma!


Megjelent a Kifőztük magazin októberi száma, immár nyakig az őszben almás, szőllős, szilvás, rengeteg gesztenyés recepttel és egyéb finomsággal, valamint egy újabb vendégbloggerrel, Otissal!




hétfő, október 10, 2011

"Háztartási" keksz a paleo konyhában (paleo, 0 cukor/méz/édesítő!)



A múlt héten olvashattátok a (számomra) fenomenális Paleo Nutella receptem (hát, szóval, lelkesedni azt tudok, tudom!), amit eredetileg ezzel a nagyon könnyű, neutrális ízű "háztartási" keksz mimickel készítettem el. Valóban tökéletes párost alkot a natúr, enyhén édeskés keksz az édes, sűrű, krémes csokoládés-mogyorókrémmel, azonban amilyen egyszerű ez a keksz, olyan nagyszerű: önmagában is megállja a helyét, vagy kávéba, likőrbe mártogatva. Egy nagyszerű Jolly Joker keksz recept.


Ha szeretnéd ezt finom kekszet megkenni egy kis Paleo Nutellával, katt ide a receptért!



hétfő, október 03, 2011

Paleo Nutella Pocak Panna módra: extrán krémes és kényeztető - A valódi ízek kedvelőinek! (paleo, vegán)



Nutella. Nem is kell tovább mondanom, máris mindenkinek megvan az íz a szájában. Édes, tömény, csokoládés, sűrű, feltapad a szájpadlásra, de élvezettel várjuk ki a végét, míg végleg elolvad és eltűnik, helyet adva egy újabb nagy kanál krémnek... Bizony, ez az a bizonyos helyzet, késő este a konyhapultnál állva, pizsamában, mezítláb, kilopózva, halkan kivéve a kiskanalat a fiókból, megmerítve a mogyorós-csokoládés krémben, szinte félig csukott szemmel, teljes sötétségben, lélegzet visszafojtva. Ismerős?

Édesapámmal volt mondhatni egyfajta Nutella-rítusunk, mely a fenti módon történt. Aztán egyikünk felfedezve a másikat, kicsit rá is ijesztve az éjszaka nagy csendjében titokban falatozva, csalatkozott a "bűnözéshez". Mi így hívtuk. Persze nem volt bűntudatunk, az endorfintermelés lenyomta az összes más érzést bennünk. Ez inkább egy édes partnerség volt, mint a gyerekek között, akik tudják, hogy csintalanságot követnek el, de ketten mindig jobb minden. A rítus a következőképp zajlott: egyszerű, háztartási kekszre kentük kiskanállal a mogyorókrémet, ami aztán próbálta összetartani a fogaink alatt roppanó, porladó, édeskésen-semleges kekszet. Szép emlékek. Az ember annó nem is gondolta volna, hogy ezek az apróságok fognak a legnagyobb melegséget okozni az ember szívében az évek haladtával.

A Nutellát azóta is szeretem, azonban nem fogyasztottam mióta elköltöztem hazulról (6éve). Mióta paleozok azóta pedig evidens, hogy nem eszem, hiszen köztudott, hogy manapság már nem sok köze van a Nutellának a mogyoróhoz és a kakaóhoz. Nem az alapanyagok és ízek igazi, valódi értelmében.
Azonban mikor feltörtek az emlékek igazán megkívántam a Nutellát és arra gondoltam, hogy simán el tudnám készíteni paleo verzióban. Pár hozzávaló és egy jó aprítógép segítségével bárki meg tudja csinálni. Akinek pedig elérhető a boltban a mogyoróvaj (nem az amerikai mogyoró, azaz peanut) annak pedig még könnyebb helyzete van. 
Sikerült is és az eredmény igencsak meglepő lett. Pozitív értelemben. A Nutellához ízben egyáltalán nem hasonlító, azonban igazán mogyorós és csokoládés, sűrű krémet kaptam, ami olyan finom lett, hogy nem érte meg a másnapot. Olyan áthatóan pörkölt mogyorós és csokoládés ízt képzeljünk el, amely simán felülmúlja a a bolti mogyorókrémeket. Legközelebb ezt is dupla adagban fogom készíteni. 




Paleo kismókusok igazán finom, omlós, paleo "háztartási kekszre" is kenhetik. Receptért kukkants be következő héten vagy olvasd el a Kifőztük szeptemberi számában!