Vége a vizsgaidőszaknak, most pár napig stresszmentesen lógathatom a lábam és olvashatok kedvemre (persze kötelezőt) és folytathatom a szuper intenzív és tűzoltás szerű olasz tanulást. Sok szerencsét nekem hozzá... Jah, és ha mindez nem volna elég, még egy nagyon erős alkotói válság is rányomta bélyegét a mindennapi feszkóhoz, de úgy néz ki, hogy már ebből is kifele tartok. Talán a közelgő Valentin-nap az oka, talán a közelgő tavasz (oh igen, január első hajnalától kezdve én mindig "közel" érzem a tavaszt...közel akarom érezni), vagy talán, hogy egyszerűen csak megtaláltam a kiskanalat, amivel összekapirgálom magam, de bármi is legyen az, itt vagyok, élek, nem mentem le a térképről (bár az igazat megvallva majdnem megtörtént), rengeteg új ötletem van, és ami jó hír a paleosoknak: sok új husis étel recept van a tarsolyomban, úgyhogy kukkantsatok be időről-időre, mert felébredtem a téli álmomból és munkához látok!
Ez a végtelenül egyszerű, de annál finomabb recept a Kifőztük januári számában jelent meg, amit ha eddig nem töltöttetek le, akkor nyomás, mert rengeteg finomabbnál-finomabb recept van benne!
