Paleos sikersztori: Gabi

"Éppen most szúrtam el a kísérleti almás gombócomat, amit diómorzsában akartam körbehordozni a bazsalikomos cukkinikrém-leves után vacsora közben. 

Az egész egy szotty lett a fazékban, így csoki szufflé lesz barackkal. És sokat fogok enni belőle.

87 kiló vagyok. Bocsánat, 56 kiló vagyok, az egy másik nő, akinek a képétől még nehéz szabadulni.

A most következő történet nem egy fogyókúra története. Nem mellékes persze, hogy életmód-változtatással mire képes a testünk. 

Ez a történet arról szól, hogyan viszonyulunk az ételeinkhez és az életeinkhez.

Két gyerek, öt év szoptatás, minimális testmozgás, péksütemény-függőség, falánkság és az ételmaradékok felzabálása. Ez voltam én. 

A szoptatás általában jó kifogásnak bizonyult de alig vártam, hogy vége legyen. Vége lett. Egyedül lettem a szó fizikai értelmében és így elkezdhettem végre valamit, ami rólam szól.

Tudtam, hogy ha csak a cukros ételeket elhagyom, már attól jobb lesz minden, de alakváltást akartam, az örömöt, hogy nem szuszogok és könnyedén csúszok mászok a gyerekekkel.

Nyolc hónapja kezdtem bele. Egyedül voltam a feladatra, a családom etetését saját kérésükre a megszokott mederben folytattam. A klasszikus ételeket készítettem, miközben csorgó nyállal, néha utálkozva rágcsáltam zöld dolgokat. Egy hét után étrendet terveztem magamnak, ami nem volt egy speciális dolog, csak éppen kialakítottam a táplálkozási napirendemet. A gyerekek reggeli maradékából megettem a gyümölcsöt és leszedegettem a felvágottat a zsömléről, ha nem maradt elég, akkor pótoltam a hűtőből bármelyiket. A kávémat stevia-val ittam és iszom azóta is. Délelőtt többnyire teát iszom (zöldet), ebédre pedig az elején sajtot ettem, felvágottat, zöldségeket. Amennyi belém fért. A vacsoráknál, ha húsos menü volt, akkor azt ettem gyümölccsel vagy salátával, ha tiltott kaját főztem, akkor saját kis tálat készítettem salátával, gyümölccsel, felvágottal, hallal, tojással. stb. És a dolog működött.  Heti egy kilót veszítettem a súlyomból és kevésbé szuszogtam már. Elmúlt az állítólagos horkolásom is.

Úgy három-négy hónap után kezdett érdekelni, hogyan működhet a szervezetem nem csak a diétám idején, hanem a továbbiakban is úgy, hogy folytatom ezt az táplálkozási irányt.

Nem vettem magamhoz semmit, amiben finomított cukor van, kizártam az életemből mindent, ami tartalmaz keményítőt.

Vérszemet kaptam és ételeket alakítottam át, a főzelékeket a benne főtt dolgokkal sűrítem, a levesekbe sajtot reszelek tészta gyanánt és egy napon egy vegán étrendet népszerűsítő blogon ráakadtam egy desszertre. 

Semmi különös most már, ha visszagondolok, de akkor egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Csak mandula, datolya és kókusz és kakaó. Rohantam az aprítóhoz, a mértékeket nem is figyeltem, csak szórtam bele mindent, aztán elkészült az édes massza és kiskanállal belapátoltam az egészet. 

Nem fogom elfelejteni azt a napot. Otthagytam a házimunkát és nekiálltam gasztro-blogokat keresgélni, liszt és cukormentes édességeket akartam. Sokat.

Tudom, hogy ez egy rettentő ostoba dolognak tűnik, de fel sem merült bennem, hogy a paleolit étrendet firtassam, mert ugyan utánaolvastam párszor, de olyan dolgokat zárt ki az étrendből, ami nem befolyásolta az én fogyni akarásomat. Nem vagyok laktóz sem glutén érzékeny, tehát akarok tejet inni és sajtokat enni. Imádom a paradicsomot is, a kávét, a süteményben sült gyümölcsöket.

Hétről-hétre faltam a blogokat, újszerű recepteket kerestem, és elhatároztam, hogy a család étkezési szokásait harmonizálom az enyémmel. Apró cseleket kellett bevetnem. Persze nem agyafúrt megoldásokat, csak épp egy átmeneti állapotot kellett megoldanom. Tekintve, hogy a rendszeres ételeink is változatosak (családtagjaink a világ minden táján élnek, tőlük is kapunk ihletet) sok fajta ételt készítek, így nem volt nehéz dolgom. A provance-i és a toszkán konyhát hívtam segítségül, mivel ezek az ízek a kedvencek a családban. Egyre több és több ételt tudtam feltálalni úgy, hogy a család minden tagja élvezettel fogyassza, elégedetten álljanak fel az asztaltól, és én is bőséggel ehettem belőle.

A konyhaszekrényből egyre kevésbbé fogyott a gabonaliszt, a barnacukor. A krumpliskosarat ritkán kellett újratölteni. A tészta és a kenyérfélék jelentették a nagyobb gondot mert körülöttem mindenki imádja a spagettit, a friss kalácsot.

Közben elértem a kívánatos súlyt, 30 kilótól szabadultam meg úgy, hogy tulajdonképpen a diétám minden percét élveztem (az első 2-3 hetet kivéve). De már nem ez érdekelt. Figyeltem magamat, a szervezetem működését. És figyeltem a környezetemet. Az influenza kikerült, nem úgy a családtagjaimat. Helyreállt az anyagcserém, megállt a hajhullásom, mozogni vágyom és keresem a módját, hogy a környezetemben élők is megélhessék az ilyen apró csodákat. Az ételeket máshogyan kezdtem szeretni, fontosak lettek az ízek, a fűszerek. Amikor vásárolok, már sosem nyúlok készételek után, a reform boltokban is az összetevőket figyelem mielőtt bedobnám a kosárba (Tudtátok, hogy az aszalt vörösáfonyát csak édesítve árusítják? Többnyire barnacukorral).

Családom és barátaim nagyon vegyesen reagálnak változásaimra. Megkapom az elismerő szavakat arra, hogy lefogytam, de ha mesélek arról, hogyan élek, hogyan élünk, csak hümmögnek többnyire, vagy kérdeznek: tényleg nem eszel krumplit? Hogy bírod ki, hogy ne egyél kenyeret? Ebből ehetsz, csak barnacukor van benne. Vagy: A főzelékben alig van liszt, csak a rántás, azt lehet enni? "Reggelire nyugodtan ehetsz egy zsömlét, én is úgy fogytam le, hogy reggel zsömle joghurttal, aztán ebédre ettem egy keveset." Mondja apám, aki 104 kiló és 98 között ingázik tíz éve.

Volt, aki belekezdett egy hasonló diétába, de egy napon, mivel nem volt más a közelben, megevett két zsömlét. Aztán már nem volt kedve folytatni a kúrát, pedig -2 kilónál járt.

Vannak vegán étrenden élő ismerőseim, ők többnyire üdvözölték a változást, de szörnyülködtek amiatt, hogy húst eszem.

Nagyjából ennyi.

A férjem egyre nyitottabb és kipróbálja ő is amit én. Természetesen kikötötte, hogy szeretne még lángost enni és friss kalácsot, és sört inni az életében. Persze fogyni akar, ez a varázsszó, akárhogy is nézzük. Rajtam múlik most, hogy átéli-e a változás többi pozitív oldalát is. Én azt figyelem majd, hogy a pollenallergiájával mi történik.

Én paleo táplálkozással foglalkozó dolgokat is olvasok most már, így bukkantam rá erre a blogra is. Megnyugtat, hogy nincs szigor ebben az életmódban, és szinte mindenki jelzi, hogy eltérnek a klasszikus értelemben vett paleolit táplálkozástól. Ki paradicsomot eszik, ki tejtermékeket, és a gyümölcsöt is belesütik a sütibe, sőt sütőtököt és gesztenyét is, pedig abban van keményítő. Ez bátorított, hogy leírjam amit csinálok.

A gyerekeimet nem nehéz így táplálni, mert imádják a gyümölcsöt az zöldeket, a húst...és többnyire az én vacsorámat eszik.  Azonban ott van az óvoda, ahol azt eszik, amit kapnak, halrudat bundában, sültkrumplit, tésztákat, mindennap süteményt. Addig is, amíg ez tart, én tudatosan de nem megszállottan próbálom változtatni az irányt az életmódunkban. Azt hiszem, azért néha fogunk enni lángost."

Gabi

43 éves

Mindenkinek várom a tapasztalatait, amelyet az író engedélyével, egy az egyben felrakok a blogra, hogy segíthessünk másoknak a paleo megismerésében, hogy lelkesítsünk és erőt adjunk.

A tapasztalatokat várom a pocakpanna.blog@gmail.com címre, és kérem, hogy írjátok oda, hogy publikálható és a neveteket (vagy amilyen név alatt szeretnétek, hogy megjelenjen a blogon)!