csütörtök, szeptember 27, 2012

Zab: az álarcos bandita

Nagyon sokan írtatok már nekem a zabról érdeklődve, hogy hát melyik csapatnban játszik: akkor most glutén-mentes, vagy nem? Szabad-e a paleoban, vagy sem?
Én most, ezúton szeretném röviden és tömören kifejteni az álláspontomat.

A zab eredendően glutén-mentes: a zabszem, amely ott lengedezik a zöldellő mezőn, amelyet a lágy napsugarak simogatnak napról-napra mindaddig, míg le nem aratják, s el nem tárolják. Megkockáztatnám - oh, minő idealizmus - hogy még a tárolás alatt is megőrzi szűzies, glutén által érintetetlen mivoltát, azonban, mikor jönnek a csattogó fogaskerekek, mikor azt a harmatos kis zabszemet megőrlik a hideg kerekek, akkor történik a megbecstelenítése főhősünknek, mert oh jaj, előtte ott bizony búzát őröltek!

Így történik tehát, ilyen gyanútlan folyamat által, hogy a glutén-érzékenyek utolsó mentsvárát, a zabot is egy határozott mozdulattal húzzák le a megengedett gabonák listájáról, és így történik, hogy bizony a paleo életmódot folytatók számára is tilossá válik ez az álruhás bandita. Ne higgyünk senki szavának, zárjuk ki a zabot, nem éri meg a kockázatot. Most említeném meg, hogy a zab összes formájára ez igaz, a zabpehelyre is!

Külföldön glutén-mentes termékek és gabonák tárháza található, nem is olyan borsos áron, mint Magyarországon, ezért aki a határokon túl él, könnyen találkozhat glutén-mentes felirattal ellátott zabpehellyel. 

Az egyetlen módja annak, hogy valaki glutén-mentes zabot fogyasszon az otthonában, az ha ő veszi meg a zabot feldolgozatlanul, alaposan átmossa, megszárítja, majd leőrli a saját kis házi malmán (amelyen persze előtte sosem őrölt más, glutén-tartalmút) és az így kapott zablisztet bátra felhasználhatja. Egyébkét az így kapott zabliszt gyönyörű hófehér (próbáltam). 

Ez a zab fogyasztásról a lényeg dióhéjban. Remélem mindenkinek tanulságos volt.

Ne feledjük el: a glutén-mentesség egy hosszú távú vállalkozás, azt nem lehet periodikusan művelni, ugyanis négy hónap kell a szervezetnek (kb.) mire kiürül belőle a glutén, utána pedig kezdődik a tápanyag felszívódás és regeneráció. Tehát ha valaki leáll a gluténről, akkor ahhoz, hogy tényleg érezhető és szembetűnő legyen a változás, ahhoz kell egy fél év. A paleo alapja pedig - én szerintem - a glutén-mentesség elsődlegessége!
Tehát megéri szigorúnak lenni, óvatosnak, paranoiásnak. :) Nem pisilünk szembe a széllel!



hétfő, szeptember 24, 2012

Szabolcsi almás-máktorta paleosítva (paleo)


Vitathatatlanul itt az ősz, habár még harcolnak a napsugarak (a hétvégére jó időt mondanak), azonban már én is inkább a konyhában töltöm a szabad időmet, mint a napozóágyban a kókuszolajom (naptej helyett, isteni!), és egy jó könyv társaságában. 
Paleos életmódunknak megfelelően nem igazán tévedünk be cukrászdákba, így nem sok fogalmam volt az ország tortái projektről (szégyellem is magam), így miután az esküvőn megismerkedtünk e jelenséggel, Férjem, egy unalmas délutánján, eddig nem látott lelkesedéssel vetette bele magát az ország tortái vizsgálgatásába. Nem is kellett sokat várni arra, hogy elkezdjen kitartóan kérlelni, hogy vessük bele magunkat a Szabolcsi almás-máktorta elkészítésébe, még hozzá paleosan. A fotókon gyönyörűen nézett ki, de tudtam, hogy ezt paleosítani nem lesz egy egyszerű fazonváltás. Maga a recept paleosítása nagyon egyszerű feladat volt, de hogy küllemben egyezzen, azt ríttig nem tudtam összehozni. Ettől függetlenül már az első kóstolása teljes befalásba torkollott (4 ember 1db 20cm-es tortát egy ültőben). Valami fantasztikus az íze. 
Először a recept szerint jártam el, és minden krémet a tortába töltöttem, amitől persze menthetetlenül szétcsúszott, és mindeddig nem tapasztalt kudarc érzés kerített magába, azonban az íze olyan fenomenális, hogy nem hagyott a belső hang: csináld meg fotózhatóra, mert ezt mindenki imádni fogja!
Egy szó, mint száz: ötször készítettem el a tortát, a recepten igazán sokat változtattam, a krémet pedig nem töltöm bele teljes egészében, hanem csupán annyit töltök bele, amennyi összetapasztja a lapokat, a maradékot pedig a torta fogyasztásához szervírozom. Ez pompás döntésnek bizonyult, ugyanis a torta gyönyörűen egyben marad, szelhető, és igazán kellemes a friss, lágy krém a tetején. 
Ami igazán jelentős változás a torta elkészítése során az a sütés volt. Nem vagyok hajlandó 7-8 külön tortalapot kisütni, de rájöttem, hogy teljesen felesleges is. Erről többet a receptben olvashattok. 
Mák és alma rajongóknak kihagyhatatlan! Megéri a munkát (ami nem is vészesen sok). 








kedd, szeptember 11, 2012

Megjelent a Kifőztük SZEPTEMBERI száma!


Már megjelent a szeptemberi szám telis-tele íncsiklandózó receptekkel, ahogy azt már megszokhattátok.
Tőlem pedig egy - a nem csak saját bevallásom szerinti - legjobb sütit találhatjátok meg benne...

ingyenesen,

tudjátok itt...