A spenót gyerekkorom egyik kedvenc főzelékei közé tarozott (a sóskával együtt), amelyet Édesanyám mindig kissé édesen készített el, sűrűre, krémesre és egy sós tojás került mindig a tetejére. A sós, krémes tojás (félig lágyra sütöm mindig) annyira jó kontrasztot ad az édes főzelékkel! Még páromat is meggyőztem vele, aki még sosem ette így a spenótot. Szeirntem ha így készítjük, minden gyerek szeretni fogja.
Előzőleg már írtam a spenót áldásos, egészség-merörző hatásairól és hogy miért szuper egészséges, most viszont a kifejeztten érdekes történetéről mesélnék.
"A spenót valószínűleg az ősi perzsiából származik (mai Irán). Először a VII. században érkezett meg Kínába, ahova a nepáli király küldte ajándékba. Európába azonban csak a XI. században jutott el, amikor is a moorok magukkal hozták Spanyolországba, éppen ezért egy ideig a spenót "spanyol zöldség" néven volt ismert az öreg kontinensen.
Catherine de Medici kedvenc étele volt a spenót, olyannyira, hogy mikor hozzáment feleségül a francia királyhoz, a költözéskor magával vitte szakácsait is Firenzéből (Florence), akik az ő szájízének megfelelően tudták elkészíti a zöldséget. Ezért, a spenót ágyon tálalt ételeket "a la Florentine"-nek is nevezik." *
És azt tudtátok, hogy manapság az Amerikai Egyesült Államok és Norvégia a legnagyobb spenót termelő? *Mindenesetre szerintem Skócia is belehúzott a versenybe mert itt rengeteg spenót ültetvényt lehet látni utazás során.
Tipp: ez a spenót+tojás kombo egy nagyon jó hétköznapi vacsora, főleg ha kései vacsora mert eltelít, az édesség és sósság iránti vágyat is egyszerre elégíti ki és nem nehezíti el a gyomrot alvás közben.
A receptet a Kifőztük magazinban olvashattátok.
Forrás:
*http://www.whfoods.com/genpage.php?tname=foodspice&dbid=43
Én így készítem: spenótot oliva olajon zúzott fokhagymával, sóval, borssal lepirítom (ha zsenge és friss marad husi mellé köretnek :-). Ha mirelit akkor teszek hozá Panna Cucina növényi tejszínt és kb 5 dkgreszelt parmezánt. Szoktam enni farfalle-vel (pillangó alakú tészta) vagy főzeléknek főtt tojással.
VálaszTörlésZsuzsa, ez jól hangzik nagyon! Szerintem tutira kipróbálom köretnek, köszi a tippet!
VálaszTörlésA szüleim sosem ittak tejet, valósz. tejcukor-érzékenyek voltak. (Ha vagyont nem is, de ezt örökölték a leszármazottaik :-) Tej a palacsintába, kalácsba és krémekbe járt, meg az én cikóriás tejeskávémba. Cukrot pedig csak süteménybe, édességbe, teába tettünk. (Abba viszont sajnos, sokat.) Anyukám úgy ötven-hatvan éve a spenótot főzte, leszűrte, mint Te is, és sertészsírral készült rántásba törte át szitán. Majd marhahúsleves vagy sertéscsontleves levével feleresztette és készre főzte. Ha leves nem volt, akkor a spenóthoz kötelezően járó krumpli főzőlevével engedte fel, ez volt a gyakoribb eset. Tömény ízű, sötétzöld püré lett. Egy-két gerezd fokhagyma is volt benne és bors. Ma már ez elég ijesztően hangzik, akár paleo valaki, akár nem... A leforrázott, blansírozott spenótot vajon vagy olajon átforgatva, kevéske tésztával, rizzsel, sajttal eszem, így gyors és egyszerű a "szinglikonyhában", de finom lehet egy tojásos-kókusztejes spenőtfelfújt is.
VálaszTörlésNagyon örülök az új gyűjtőblognak!
Sziasztok! A kókusztejet hol lehet beszerezni, nagyobb kiszerelésben? Mindig csak 2dl-est látok, írtó drágán. És melyik márkát ajánljátok? Köszi :)
VálaszTörlésGabi
Gabi, DM-ben 4dl-es kiszerelés vagy elkészítehed a sajátod, aminek a leírását az Alapok c. lapomon találhatod meg!
TörlésJajj, tényleg, köszi! Rákerestem a mandulatejre is, hát meglepően egyszerű az elkészítése, gondolom simán helyettesíthetem a kókusztejet vele, ha nem sikerül a kókuszdióval elbánnom :)
VálaszTörlésGabi