"Őszi hangulat" Biscotti: banán, fahéj, rum, mazsola és dió találkozása VKF! 38. (glutén-,laktóz-,cukor mentes)

Sötét van. Csend. Nyugalom. Kint állok a melegedő sütő előtt a pultnál, hanyagul copfba kötött hajjal, a pizsamámon a fodros szélű köténykém hátul masnira kötve, bárányszőrrel bélelt lengyel mamuszban a fázós tappancsom, és keverek...biscottit. Van abban valami megnyugtató, valami világbékével eltöltő érzés, ha este, különösen, ha késő este süthetek. Főleg akkor izgi, ha valami újat készítek, mert akkor az újdonság izgalma és varázsa egybe olvad a csöndes, késő esti tevékenység cinkosságával. Persze ez csak hétvégén kivitelezhető, és amikor a tanulást megszakító célzattal készítem...vagy puszta megszállottságból.

Most épp a The Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde-ot olvasom áhítattal, borzongással, és élvezem a sütőből settenkedő édes, fűszeres illatokat. Mivel lehetne jobban kifejezni, hogy itt az ősz, mint az ősz "gyümölcseivel": dió, mazsola, rum, fahéj, banán. Nekem ez mind azt kiáltja, itt az ősz, meleg, fűszeres illatokra fel!

Amúgy is nagy rajongója vagyok az ősznek, mint évszaknak. Imádom minden részletét: a gyönyörű színeit, a piacokon lévő sokszínűséget, a forralt bor megjelenését a kávézókban, a sült gesztenye illatát, a különböző, édes almafajták zamatát, és a számomra mindent betöltő fahéj illatot... Kivéve a süvítő szelet nem szeretem, mely itt, ahol élek, csontig hatol, és az ember fülét letépve tör utat a dobhártyájáig, melyet vadul megrezegtet, és szinte megsüketülve, fagyos leheletétől átfagyva csípi minden centijét.

A Biscottival még csak most ismerkedek, habár tavaly Olaszországban már megkóstolhattam egyet, de őszintén szólva az nem vett le a lábamról. Azonban ez a változat, talán a csodás összetevőinek köszönhetően, talán mert az én "gyerekem", levett a lábamról. Nem kell bele még méz sem, mert a banán, dió, mazsola és a fahéj párosításának köszönhetően olyan hihetetlenül édes, hogy az már majdnem túlzás! A kényeztető ízén és az igazán melengető illatán kívül pedig jó pont, hogy egy szempillantás alatt összedobható! Állagra nem az a kőkemény és száraz biscotti, ami csak úgy nem sérti fel a szájpadlást, ha belemártjuk valami finom likőrbe, hanem a keksz és a piskóta között van. (Egyszer sütve az egyik legkiválóbb piskóta, amit valaha ettem!) Külön jó benne a kukorica keményítő, ugyanis másnap és harmadnap érződik nagyon, hogy felszívja a felesleges olajat (a dióból), ezáltal nem lesz vizenyős a tészta, hanem tömören, puhán biscottis. Nem is tudnék jobbat ajánlani a reggeli kávéhoz!

A receptért katt ide!