A recept a Kifőztük ingyenes, online gasztromagazinban jelent meg.
Úgy döntöttem, hogy lerántom a leplet arról, mi történt velem az elmúlt másfél hónapban. Egy egészen meghatározó pont jött el az életembe november elsején: elköltöztem. Illetve, pontosabban Férjemmel elköltöztünk megint Magyarországról, de ezúttal nem Európába, hanem az ázsiai kontinens egyik nagyon vonzó országába. Először arra gondoltam, hogy megírom, hova vitt el minket a szél, de most úgy döntöttem, még mindig nem rántom le a leplet teljsen, csak inkább amolyan boka villantósan. :) Egyelőre annyit mondok, hogy a Közel-Keletre költözünk másfél hónapja, s a karácsonyt is itt töltjük.
Többet arról, hogy melyik országba és hova költöztünk, nemsokára olvashattok és láthattok a blogon, reményeim szerint még karácsony előtt lesz egy most már nem is annyira meglepetés poszt.
Na de, a karácsony közeledtével sokkal izgalmasabb téma, hogy ki mivel készül az ünnepekre.
Mi még sosem töltöttünk karácsonyt az otthontól távol. Pláne nem töltöttünk karácsonyt egy idegen országban, ahol az igazi ünnepi hangulat egyetlen jele a plázákban feldíszített műfenyő. Nem panaszkodásból, próbálkoznak, nagyon kitesznek magukért, de a karácsonyi hangulatot semmi sem kiáltja jobban, - számomra legalábbis mindenesetre - mint a csontig hatoló hideg, süvítő szél a fal egyik oldalán, a másik oldalán pedig én, ahogy pizsamában és meleg köntösben szorongatok egy meleg italt, a másik kezemben pedig egy nagy tál süteményt.
Paleos önmegtartóztatás ide vagy oda (karácsonykor nekem inkább "oda"), számomra a karácsony és a szilveszter, valamint a kettő közötti pár csendes, békés nap a sütidömpinggel és különféle finom likőrökkel teljes (minden házilag készített és paleo).
Idén, kettesben, magunk főzzük a szentesti menüt, s habár jó szokásunkhoz híven valószínűleg az utolsó pillanatban döntjük el, milyen lesz az, abban az egyben biztos vagyok, hogy ez a sütemény az egyik, amely nem hiányozhat az ünnepi aszalról.
Aki követi a blogom az már felfedezte az első pillanatban, hogy ez a recept az Almás-mákos habfalatok mintájára készült. Ugyanolyan habkönnyű, tepsis, szeletelhető sütemény, melynek az alsó rétege egy gesztenyés piskóta, azon helyezkedik el a vastag és könnyű alma réteg, amelyet egy gesztenyés krém réteg követ, s amelyet felülről egy csokoládéval letöntött tojáshab réteg koronáz meg. A gesztenye és az alma érdekes, ám igen incsiklandó kettőse egyszerre teszi édessé és frissítővé ezt a desszertet.
Remélem a Ti tetszéseteket is elnyerik a kis habfalatok!
Panna, ne csigázz! :)
VálaszTörlésMilyen izgalmas lehet megint egy új ország "testközelből". Érezzétek nagyon jól magatokat!
A mindenit, milyen habhos és puha lehet! Szinte érzem a fogam alatt :)
VálaszTörlésKöszönjük szépen!
VálaszTörlésSzia Panna, azt szeretném megkérdezni, hogy valamilyen édesítőszer véletlenül nem maradt ki a receptből? Nekem nagyon ízetlen lett. Köszönöm válaszodat előre is: Ildikó
VálaszTörlésKedves Ildikó!
TörlésNem hagytam ki, nincs benne édesítő. A gesztenye íze önmagában édes, az almát sem szükséges édesíteni, a piskótának a könnyűség a lényege, a hab pedig csak hab, a tetején meg étcsoki is édes. Nem éreztem szükségét. Örülök, hogy ízlet!!
Kedves Panna!
VálaszTörlésAz almát ki kell nyomkodni a reszelés után?
Köszönöm a válaszodat!
Panna