Közel-keleti kalandozások

السلام عليكم /Assalamu 'Aalyakom!/ Béke legyen veled! 

Régóta pedzegettem, hogy ismét elhagytuk Magyarországot, azonban ezúttal melegebb égtájak felé vitt minket a szél, illetve pontosabban a Qatar Airways. Dohába, Katar (Qatar) fővárosába költöztünk, és nagyon imádjuk. Megmosolyogtató a gondolat, hogy nemrég még azt sem tudtuk, hogy létezik ez a kis gyöngyszem, most pedig itt ülök a 25 fokos gyönyörű napsütésben és hűvös kókusztejet szürcsölve írom a bejegyzésemet. 

Katarról mindent meg lehet tudni az internetről, ezért sokat nem is fogok róla mondani, csupán pár szót. Egy lenyűgözően fejlett és roham tempóban fejlődő, aprócsa félsziget óriási tervekkel és rengeteg szorgos kézzel, lelkes szívvel, akik valóra váltják az álmot. A komoly és mindent átható vallásosság itt toleranciával, végtelen kedvességgel és óriási közbiztonsággal társul. Amit én kifejezetten pozitívnak találok az az, hogy a modern itt nem egyenlő a nyugati morállal, amely legjobban az itt társadalmilag hagyományos női-férfi szerepek megmaradásában, konzerválásában mutatkozik meg. A nők és férfiak itt ma is a hagyományos ruhájukat hordják, a nem katari arabok pedig visszafogottan öltöznek, amelynek jelentését mi a nyugaton már lassan el is felejtettük, vagy radikálisan új értelmet nyert. 

A mindent átható, vallásos életszemléletből eredő mély nyugalom megérinti a rohanós tempóban nevelkedő embereket is, és az ember könnyen beleolvad az idő fogalmát tágan értelmező, menta-teával és napi hat imával lelassuló világba. 

Katar modern és fejlett, mint Dubai, azonban nem olyan pörgős, másra koncentrál. A vezetés az olajból és földgázból származó vagyonból a jövő generáció mély tudását alapozza, a távoli jövőre gondolva. A jövő és a jelen itt valahogy összefolyik, olyan kettőst alkotva, ahol az egyik jelenlétében zavartalanul és biztosan létezik a másik. Itt nem csak beszélnek a fejlődésről, itt napról-napra látható, érezhető az. 

November óta élünk itt és remélem még maradunk sokáig. Nem örökre szól a terv ugyan, de ez nem csak tőlünk függ, meglátjuk milyen lapokat oszt a sors. Azonban ameddig itt vagyunk, arra számíthattok, hogy rengeteg új fotóval és új recepttel készülök. Remélem ti is élvezik majd a kalandozásokat. 

Most pedig hagyom a képeket önmagukért beszélni.

Metropolisz a pálmafás park árnyékából.

Holnap pedig egy új, autentikus arab édességgel várlak benneteket a blogon!