Tavaszi zápor

Nem tudom, hogy vajon országszerte esős-e az idő, de itt a Balaton fölött már három napja csak esik. Elszomorító-e az eső? Kissé melankolikussá teszi az embert, legalábbis engem mindenképp. De valamilyen furcsa módon, amikor reggelente megyek órára és minden csöndes, és látom, ahogy az esőcseppek, mint a lassított felvételeken szétcsapódnak az ernyőm szélén, és minden fűszál és virág csillog az esőtől, a természet pedig gyönyörű zöldjében tündököl, valamiképp mégis úgy érzem, hogy talán nem is zokog a természet, hanem újjáéled. A reggeli friss eső illatot beszívva én is úgy érzem, hogy megújulok, és lemosom magamról a rossz idő okozta bánatot. Nem tudom, másokkal is így van-e, de én érzelmileg nagyon szoros szimbiózisban élek a természettel. Télen én is borús vagyok és pesszimista, azonban amint előjönnek az első tavaszi napsugarak, máris minden a feje tetejére áll a szívemben és elmémben: mindent pozitívan, boldogan és sugárzóan látok.

Most, hogy esik... halk melankóliával én is újjászületek.

Ti hogy viselitek az esős tavaszt?

Egy kis zene a hangulathoz...