Skót hétköznapok

Ami késik, nem múlik. Ígértem még régebben egy bejegyzést, amelyben még közölnék képeket és élményeket Skóciából. Nos, jó hír, hogy ezt a bejegyzést még követni fogja legalább kettő, ugyanis kirándulhattunk kicsit északra és kicsit délre is...
Ebben a bejegyzésben egy kis ízelítőt adok a skót hétköznapokról képeken keresztül. Lesz utcakép, rohanás, hétvégi pihenés, időjárás (elmaradhatatlan), tömegközeledés és egészségügyi látogatás. Hát akkor lássuk.

St Andrews, Market Street utcaképe

Parti sétány és túraútvonal, East Sands

Kilátás a sétányról, East Sands

0° és 5°C közötti időben a helyiek mezítláb játszanak a jéghideg homokon. Rajtam két sapka volt, és a teljes téli felszerelésem, és 3 órás séta elteltével a hidegtől elég erős fejfájással tértünk haza.

Tömegközeledés: vonattal. Habár First class van az ülésekre írva, ne tévesszen meg minket, a másodosztályon is minden ugyanígy néz ki. A padlón a székek stílusával megegyező szőnyeg van, minden patyolat tiszta és rendezett. Utazás közben ételt/italt szolgálnak fel, szemeteszacskóval járnak körbe a végén. Amint látható a kép felső 1/4-ében, a köveketző állomás, úgy mint a végállomás és egyes megállók folyamatosan ki vannak írva, és mielőtt megérkezünk egy állomásra ezt kijelzik és be is mondják hangosan és érthetően, hova érkezünk meg. Számunkra futurisztikus élmény lehet. A vonaton mosdó is van, nem is akármilyen, a Verdák 2-ben a Matuka által átélt élmény cseng vissza az ember fejében: patyolattiszta, ultra modern automatikusan, gombra nyíló/záródó ajtók stb. Az itteniek számára - akinek volt benne része - szörnyen furcsa az a nyomor, amit mi, Magyarországon, nemes egyszerűséggel a tömegközlekedésünknek nevezünk (skót kollégám beszámolója alapján). 

Tömegközelekedés 2: busszal. Itt a buszokat minden nap mossák, takarítják, kívül-belül, melyek épp ezért mindig ragyognak. Még soha nem ültem olyan buszban, amiből nem láttam volna ki a kosztól az ablakon, nem úgy, mint otthon ugye... A buszsofőrök megbecsült tisztséget töltenek be, hozzájuk kedvesen, illedelmesen szólnak, köszönnek és elköszönnek az utasok utazás alkalmával. Nagyon komolyan veszik a saját szabályaikat, mindegyik sofőr szépen fel van öltözve, s zakója tetején megkülönböztető mellényt hord ha egy percre is ki kell lépnie a járműből.
Érdeksség: itt az a szokás, hogy leintjük a buszt ha arra várunk a buszmegállóban. Csak akkor áll meg, ha intünk neki, ismétlem: úgy is, hogy a buszmegállóban állunk.

A busz belseje: tiszta, vidám. Fel- és leszállási lehetőség minden buszon csak egyetlen-egy helyen lehetséges: legelöl a sofőrnél. Itt nincs bliccelés, a sofőr mindenkinek a jegyét/bérletét alaposan átmustrálja.

A távolsági buszok belseje: tágas, kényelmes. Már-már magyar szemünknek a luxus érzését nyújtják a kényelmes, tiszta és modern bőrülések.

Kórház a város szélén: ez a város kórháza. Kívülről és belülről egyaránt lenyűgöző. Orvosi ellátás ingyenes, persze fizetünk National Insurance-t, amelyben benne foglaltatik minden, de itt nincs hálapénz, teljeskörűen és lelkiismeretesen ellátják a beteget, minden esetben. Nem kell könyörögni egy vérvételért, nem húzzák a szájukat a dokik, mosolyognak és kedvesek a kórházi dolgozók a dokitól nővéren át a recepciósig. Halk, kellemes zene szól a váróban, nyugtató a környezet.

A kórház várója: nem csalás, nem ámítás, így néz ki a váró. A kórház városi kerületekre van osztva rendelés szerint, és egy városrészhez tartozó "blokkban" egyszerre több orvos rendel. Akihez beosztanak, ahhoz mész. Itt az ember csak tátja a száját, de bizony, itt EZ a mindennapi valóság. 

 Egyelőre ennyi lenne, következő bejegyzésemben Edinburghbe látogatunk el. Remélem tetszett. :)

A fotók 90%-áért Édesapámat illeti a dícséret, ezúton köszönöm Neki még egyszer, hogy meglátta azt, amelyhez az én szemem már kissé hozzászokott.